Hogyan lett rajzos kistündér a lányomból, aki a ceruzát tekintette a főellenségének?
Nem szeretnék szakmai vitát nyitni mit kell tenni, vagy mit nem kell tenni a gyermekkel, aki nem szeret rajzolni és alkotni. Csak megosztom a saját tapasztalatomat, hogy nálunk, hogyan vált alkotni szerető és ügyesen rajzoló gyermekké a kisebbik lányom is, pedig színezéskor mindig kiment a vonalból és a ceruza volt a fő ellensége.
Minden ember más, mondják a bölcsek. Nekem két lányom van, ha nem vagyok ott, biztos nem hiszem el hogy testvérek, és még így, hogy tudom mindkettőt Én szültem, ráadásul ugyanannak a férfi embernek, néha felmerül bennem:
Biztos, hogy legalább génállományban van valami közös bennük? Mert másban biztos nincs.
4 év van köztük. Nagyobbik lányom Réka, kreatív szülők és óvó nénik álma.
Már 2,5 éves korától kezdve úgy színezett, hogy nem ment ki a vonalon.
Képes volt 2 órát is önállóan elszínezni, rajzolni. Mindent olyannak rajzolt és pontosan olyannak, amilyen valójában.
[wpvideo HmSaBrmI]
Fej, nyak, 5 ujj, stb. 5 évesen már arra figyelt, hogy ha meg van döntve valakinek a feje, akkor a rajzon az egyik oldalt hosszabb a haja. Hát nem egy álom?
[wpvideo DLkqjys7]
A kisebbik Zsófi, alig rajzolt, de ha magához is ragadta a ceruzát, akkor sem olyannak rajzolt semmit, amilyen valójában, hanem amilyennek Ő látta.
Első önálló rajza óvodás korában készült. Egy szörny, nem is akármilyen, mert szomorú (elvesztette a barátját). Egy piros szőrős lufira hasonlít leginkább.
A következő rajza egy autó. Az egy krumpli, amin körbe kerekek vannak, mert milyen hülyeség, hogy az autónak csak négy kereke van. Mi van, ha éppen a tetején kell mennie.
Őszintén?
Én imádtam.
A kis rózsaszín szemüvege fent volt és Én mindent megtettem, hogy ez így maradjon még, ha nem is rajzol 5 ujjat, csak egy krumplit a kéz helyére és még elsős iskolás korában is kimegy a vonalon színezésnél.
Semmi gond nincs azzal, ha az ember gyermeke nem szeret rajzolni. Gondolom minden szülő, így gondolja legalábbis addig, amíg a gyermek nem intézményesül, vagyis nem kerül óvodába és nem kezdik elvárni Tőle, hogy rajzoljon, vonalon belül színezzen.
Ha valamivel meg lehet ölni egy gyermekben szunnyadó kreativitást és alkotás iránti vágyat, akkor ez az. Az intézményi kötelező fejlettségi elvárás, hogy ezt rajzolj, így rajzold, így színezd, de nem menj ki a vonalon, az embernek 5 ujja van, de a nyakát se hagyd ki. Még most is a düh kerülget, ha erre gondolok.
Nem azért, tudja a gyerek hogy egy embernek 2 szeme van, mert annyit rajzol és nem 3-at, hanem mert nem hülye.
Hogy Zsófi miért nem rajzolt?
Mert amikor rajzolt, a felnőttek nem értették meg, rászóltak, hogy az autónak nincs is a tetején kereke, és csak 4 kereke van, nem pedig 20. És a vonalból nem szabad kimenni. Neki pedig így nem volt kedve rajzolni. Persze nem lehet mindent másra kenni, volt egy másik dolog is.
Zsófi látta, hogy a nővére kezei között milyen csodás rajzok születnek és Ő hiába próbálta, neki nem ment. ÉS nem volt hülye, rögtön látta, hogy Ő olyat nem tud, az Övé nem lesz olyan tökéletes.
Így inkább nem is próbálkozott.
Ezért meg kellett mutatnom neki, hogy neki is megy. És ehhez kellett sok türelem és bíztatás: engem nem zavar, hogy kimegy a vonalon és Én imádom a szomorú szörnyét és a 20 kerekes autót, aminek a tetején is van kerék. De beszélhet az ember a lányának, a gyerekek is olyanok, mint a felnőttek, azt gondolnak, amit Ők akarnak.
Hát hagytam, ha nem akar rajzolni, akkor nem rajzol, elfogadtam, hogy Ő nem fog órákat színezéssel pepecselni, amíg elkészítem az ebédet, vacsorát, befejezem a munkát.
De mégsem hagyott nyugodni a dolog hogy nem rajzol és nem azért, mert kell. Hanem azért, mert ha ritkán rajzolt, akkor az Ő kis mesevilága jelent meg, ami megmutatta, hogy igen, lehet más szemmel is nézni a világot, hogy ott is van szépség, ahol Én nem látok.
És szomjaztam erre, az Ő kis világára.
Komoly kihívás volt, hogyan mutassam meg Zsófinak, hogy rajzolni jó, és Ő is ügyes, szóval nem kell visszafognia magát. Főleg úgy, hogy látta, az Ő rajzai nem olyanok, mint a nővéréé.
Egyszer megkérdeztem, hogy velem rajzol-e. Amire igent mondott. Egyszerű rajzokat készítettünk, lépésről lépésre, amíg kedve volt. Majd vettem neki rajzsablonokat, egyszerű, de jó minőségű sablonokat, amivel az Ő cicája is olyan lett, amilyennek lennie kell. Így meglátta, hogy Ő is tud olyat rajzolni, mint mások és ez örömmel töltötte el. Beszereztem kiváló minőségű, csilli-villi ceruzákat, filctollakat, amikkel már csak firkálni is élvezet.
És egyszer csak láss csodát, elkezdett többet rajzolni és alkotni a maga örömére.
Sosem fog annyit és úgy rajzolni, mint a nővére, de szeret rajzolni, bármit le tud rajzolni és örömét leli az alkotásban, ha hozzá fog. Az iskolában is helyt áll a kötelező elvárásoknál, és nekem ez elég.
Szóval, ne aggódj, ha nem szeret rajzolni a gyermek, biztos van más, amiben Ő jó.
Ráadásul sok türelemmel és jó minőségű eszközökkel el tudod érni, hogy rajzoljon, és örömömmel alkosson.
Amennyiben tetszett a bejegyzés, vagy úgy gondolod, másoknak hasznos lehet, nyugodtan oszd meg, hálásak lesznek érte azok, akiknek segíteni tudsz.
1 megosztás = „köszönöm, ez tetszett, hasznos volt” 🙂
Néznél még további szuper játékokat és kiegészítőket?
Ha szeretnél több örömöt és játékot,
akkor látogass el weboldalunkra:
